Mikor reggel felvettem a ruhámat, és szalonképessé váltam szinte azonnal kopogtak a bejárati ajtón. Hallottam, hogy a személyzet egy tagja ajtót nyit, és betessékeli a vendéget. Ismerős hangot hallottam, ezért azonnal tükörbe néztem, és ellenőriztem a külsőm. Letipegtem a lépcsőkön, és a bejáratnál Annuskát találtam, Harry-vel az oldalán. Annuska engedelmet kérve kettesben hagyott bennünket, mi pedig a társalgóba mentünk, ahol leültünk a bársony huzatú fotelokra.
-Sajnálom a tegnapit, csak kissé váratlanul ért a látvány.
-Fátylat rá. Igazából tegnap miért is jöttél? - kérdeztem halvány, bizakodó mosollyal az arcomon.
-Látni akartalak.
-Ez hízelgő. - pironkodtam, mire szélesen elmosolyodott.
-Ezzel a Corvinnal van köztetek valami? Mert ha vele akarsz lenni, akkor nem tartalak vissza, neked kell döntened.
-Corvin és köztem az ég világon semmi sincs, csak a szüleink akarnak minket összehozni, de én ezt abszolút nem akarom, és meg fogom értetni a szüleimmel is. Az, hogy köztünk mi van-lehet az már más kérdés.
-Ez megnyugtató válasz. Akkor megmerem kérdezni, hogy lenne kedved-e elmenni korcsolyázni?
-Persze, mikor?
-Akár most?
-Azonnal jövök! - mosolyogtam, és felmentem az emeletre, és a folyosó utolsó ajtajához sétáltam, ami a szüleim szobájáé volt.
Néhányat kopogtam, mire Anya hangját hallottam az ajtó túloldaláról, miszerint bemehetek.
-Csak meg szeretném kérdezni, hogy elmehetnék-e korcsolyázni Harry-vel!
-Harry-vel? - kérdezte anyám, és összehúzta ívesen alakított vékonyka szemöldökét. - Mégis mikor?
-Hát éppen itt van, és arra most szeretnénk menni.
-Ugye tudod, hogy Corvin mit tervez a jövőtökről?
-Sejtem, de felesleges tervezgetnie, és nektek is. Sajnálom, de tudom, hogy nekem nem ő az igazi, és ezek mellett az igazi énje kiábrándító.
-Ó, akkor úgy gondolod, hogy a göndör fürtös, angyali mosolyú angol szívtipró az igazi, aki néhány héten belül visszautazik a szülőhazájába? - kérdezte cinikusan, és újra szembesültem azzal az igazsággal, hogy Harry csak átutazóban van itt. Akarom azt, hogy újra el kelljen veszítenem valakit? Mi van, ha Harry túl sokat jelent majd nekem? Miért érzem azt, hogy kezdek beleszeretni? Jobb lenne, ha még csírájában elfojtanám ezt az érzést, de egyszerűek képtelen vagyok erre. -Te is tudod, hogy ő is csak egy újabb csalódás lenne neked! Újra elveszíteni valakit Alekszej után nehéz lenne. Itt van Corvin, aki nem csak jóképű, de okos is! Mellette lehet jövőd! De emellett az angol fiú mellett nem lehet, mert Anglia messze van, és neki is vannak kötelességei, és sajnos el kell, hogy keserítselek: de neked is!
-Kérlek hagyd abba! Ne irányíts! Miért lettél ilyen? Amióta Alekszej.... Amióta Az történt megváltoztál! Mintha a kerítőm lennél, vagy mi a csuda!
-Alekszej tökéletes lett volna neked, ezért elfelejtettem Corvint, mert azt hittem, hogy minden rendben lesz! Erre a tervem összedőlt!
-Terved? Ne tervezd el az életem! Most pedig ha akarod, ha nem, elmegyek Harry-vel!
-Ha komolyan gondolod vele, akkor inkább haza se gyere! - mondta, és nagyon is komolyan gondolta. Könnyes szemekkel hagytam ott, és elmentem a korcsolyámért....
2013. április 4., csütörtök
2013. március 19., kedd
10. Rész
-Karina! Ma este vacsoravendégeink lesznek! - jött be Anya a szobámba kopogás nélkül.
-Kik? - kérdeztem.
-Tomilin gróf, és családja. Corvin, a fiúk is eljön! Apáddal már évek óta őt szánjuk neked! Jó családból származik, művelt, és nagyon jóvágású! Örülnénk, ha inkább vele töltenéd az időd, nem pedig arra az angol gyerekre pocsékolnád!
-Anya, megtennéd, hogy nem döntesz helyettem? Leköteleznél!
-Ne feleselj kisasszony! Nagyon jól mutatnál Corvin mellett, úgyhogy ma viselkedj úrinő módjára!
-Anya, ne válassz helyettem párt!
-Miért ne választanék? Az én szüleim is döntöttek helyettem, és milyen jól tették! Barátkozz össze Corvinnal, és ezen nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni! Készülődj! Azt a halvány rózsaszín ruhádat vedd fel, az kiemeli az alakod!
-Rendben. - mormogtam az orrom alatt.
Elegem van! Nem dönthetnek helyettem! Nem is ismerem ezt a fiút, és azonnal egy párként kezelnek minket, csak mert a szülők azt hiszik, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve? Kizárt, hogy vele legyek!
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, nagyon is, de ez már sok! Úgy kezelnek, mint valami pólyást! Miért nem hozhatom meg a saját döntéseim? 18 éves vagyok, az Istenért! Szerintem már rég megjött a józan eszem, ahhoz, hogy eldöntsem, hogy kit kedvelek és kit nem. Az már pedig egy másik dolog, hogy ők ki mellett szeretnének látni. Igaz, nem ismerem Corvint, de nem lehetek vele egy pár, csak azért, hogy az ők hírnevük javuljon! Az kihasználás lenne. Azért remélem a szüleim nem gondolják azt is, hogy hozzámegyek feleségül. Az már tényleg több a soknál!
Felvettem a halvány rózsaszín ruhám, Annuska pedig ügyesen loknikat varázsolt a hajamba. Egy fehér, rózsaszínes fényű gyöngysort akasztottam a nyakamba a hozzá illő karkötővel és gyűrűvel. Mikor késznek nyilvánítottam magam a szoknyámat felhúzva mentem le a lépcsőn. A társalgóban Anya osztotta a parancsokat, Apa pedig odafent készülődött, mert az utolsó pillanatban esett haza a munkából. Az óra lassan hat órát ütött, mikor kopogtak.
Annuska ajtót nyitott, mi pedig a társalgóban vártuk őket. Egy sötét hajú férfi, és egy szőke hölgy lépett a szobába, nyomukban egy magas, szőke hajú fiúval, aki bizonyára Corvin. A kinézetével nem is volt gondom, tényleg jóvágású, és kifejezetten jóképű volt, de több oka is volt annak, hogy nem omlottam a karjaiba. Az első az volt, hogy a szüleim akaratát teljesítettem volna, és akkor életem végéig irányítanának. A második az, hogy még nem állnék készen egy kapcsolatra. A harmadik, a második okkal ellentétben még is volt valaki: Harry.
A vacsorát a szüleink végigbeszélték, néha Corvin is hozzászólt egy-egy témához, de én végig csöndben voltam. Nem tudok semmit olyan témáról, mint a politika, vagy épp az Egyesült Államok feltörekvő helyzete.
Az étkezőből visszatértünk a társalgóba, ahol a szülők le is pattintottak minket, az alatt a címszó alatt, hogy "felnőttek beszélgetése következik, menjünk szívjunk egy kis friss levegőt". Köszi Anya, Apa!
Így muszáj voltam kettesben lenni Corvinnal. Kihívtam a kapuhoz, ahol ő rágyújtott egy cigarettára. Igazából gyűlölöm a füstöt, de nem szóltam érte, ő nyugodtan szívta el a dohányt, közben pedig rólam kérdezgetett.
-És te? Mesélj magadról! Mi érdekel? Minek tanulsz?
-Idén végzek a Sorbonne egyetemen, Párizsban, így most is kihasználom, hogy szünetem van. A tanítás érdekel, de a szüleim rám erőltették az orvoslást. Nem mintha nem lenne jó dolog segíteni az embereknek, de szívesebben tanítanám a jövő generációját.
-Ez szép dolog, biztosan kitűnő orvos leszel majd! - mosolyodtam el, mire ő vigyorogva fújta ki a füstöt.
-Köszönöm! Nem fázol?
-Csak egy kicsit! - mondtam, mire levette a kabátját, és vállamra terítette. - Köszi, de igazán nem kell, te fogsz megfázni!
-Dehogyis! Maradjon csak! - mondta, majd fél karral átölelte a csípőm. Erre összevontam a szemöldökeim, és mielőtt még megszólalhattam volna valaki közbeszólt.
-El a mocskos kezekkel! Mégis ki a franc vagy te?
-Hé haver, nyugi már!
-Karina ki ez?
-Harry kérlek nyugodj meg! Ő a családunk egy barátja... - mondtam, de félbeszakítottak.
-Azt is említsd meg, hogy a szüleink azt szeretnék, hogy elvegyelek feleségül, és ha ez rajtam múlik meg is teszem!
-Igaz ez Karina? - kérdezte Harry, és az arcára volt írva, hogy mennyire csalódott.
-Mi? Igaz, de nem megyek hozzá! - tiltakoztam hevesen.
-Mi az, hogy nem? - kérdezte Corvin, és látszólag mérges volt.
-Mert nem is ismerlek! Harry te pedig kérlek nyugodj meg, és ne csinálj balhét!
-Nem balhézok, csak feldühít, hogy azt hittem, hogy alakul közöttünk valami, erre idejövök, mert látni szeretnélek, és mit látok? Hogy egy tök idegen pasi ölelget!
-Én ezt nem bírom! Corvin, köszi a kabátot, Harry te pedig menj haza, és ha lenyugodtál, akkor beszélünk, rendben? - mondtam, és visszaadtam a kabátot, aztán pedig köszönés nélkül mentem be a kapun.
Corvin persze követett a házba. Elsőre kedvesnek tűnt, de már abszolút nem. Ráadásul ő legyen a férjem? Kizárt!
Bementem a társalgóba, és megkértem Anyát, hogy jöjjön ki egy pillanatra, mert beszélnünk kell.
-Anya, nekem ez nem megy! Nagyon sajnálom, tudom, hogy ezzel csalódást okozok, de nem szeretnék Corvinnal lenni! Elsőre kedvesnek, és szimpatikusnak tűnt, de megváltozott róla a véleményem, úgyhogy kérlek ne erőltessétek rám! Szóval ha nem haragszol elköszönök a vendégektől, és felmegyek a szobámba!
-Ezt még megtárgyaljuk! Rendben menj!
Visszamentem, és elköszöntem a vendégektől, akik "igazán" sajnálták, hogy felmegyek. Corvinnal szándékosan kerültem a szemkontaktust, de nem érdekel mit gondol.
Az ágyam melegében arra gondoltam, hogy miért jött ide Harry? Tényleg látni akart? Ha igen, akkor ez nagyon kedves tőle... Talán valami fontosat akart mondani? Én pedig elküldtem! Istenem, mekkora marha vagyok!
-Kik? - kérdeztem.
-Tomilin gróf, és családja. Corvin, a fiúk is eljön! Apáddal már évek óta őt szánjuk neked! Jó családból származik, művelt, és nagyon jóvágású! Örülnénk, ha inkább vele töltenéd az időd, nem pedig arra az angol gyerekre pocsékolnád!
-Anya, megtennéd, hogy nem döntesz helyettem? Leköteleznél!
-Ne feleselj kisasszony! Nagyon jól mutatnál Corvin mellett, úgyhogy ma viselkedj úrinő módjára!
-Anya, ne válassz helyettem párt!
-Miért ne választanék? Az én szüleim is döntöttek helyettem, és milyen jól tették! Barátkozz össze Corvinnal, és ezen nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni! Készülődj! Azt a halvány rózsaszín ruhádat vedd fel, az kiemeli az alakod!
-Rendben. - mormogtam az orrom alatt.
Elegem van! Nem dönthetnek helyettem! Nem is ismerem ezt a fiút, és azonnal egy párként kezelnek minket, csak mert a szülők azt hiszik, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve? Kizárt, hogy vele legyek!
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, nagyon is, de ez már sok! Úgy kezelnek, mint valami pólyást! Miért nem hozhatom meg a saját döntéseim? 18 éves vagyok, az Istenért! Szerintem már rég megjött a józan eszem, ahhoz, hogy eldöntsem, hogy kit kedvelek és kit nem. Az már pedig egy másik dolog, hogy ők ki mellett szeretnének látni. Igaz, nem ismerem Corvint, de nem lehetek vele egy pár, csak azért, hogy az ők hírnevük javuljon! Az kihasználás lenne. Azért remélem a szüleim nem gondolják azt is, hogy hozzámegyek feleségül. Az már tényleg több a soknál!
Felvettem a halvány rózsaszín ruhám, Annuska pedig ügyesen loknikat varázsolt a hajamba. Egy fehér, rózsaszínes fényű gyöngysort akasztottam a nyakamba a hozzá illő karkötővel és gyűrűvel. Mikor késznek nyilvánítottam magam a szoknyámat felhúzva mentem le a lépcsőn. A társalgóban Anya osztotta a parancsokat, Apa pedig odafent készülődött, mert az utolsó pillanatban esett haza a munkából. Az óra lassan hat órát ütött, mikor kopogtak.
Annuska ajtót nyitott, mi pedig a társalgóban vártuk őket. Egy sötét hajú férfi, és egy szőke hölgy lépett a szobába, nyomukban egy magas, szőke hajú fiúval, aki bizonyára Corvin. A kinézetével nem is volt gondom, tényleg jóvágású, és kifejezetten jóképű volt, de több oka is volt annak, hogy nem omlottam a karjaiba. Az első az volt, hogy a szüleim akaratát teljesítettem volna, és akkor életem végéig irányítanának. A második az, hogy még nem állnék készen egy kapcsolatra. A harmadik, a második okkal ellentétben még is volt valaki: Harry.
A vacsorát a szüleink végigbeszélték, néha Corvin is hozzászólt egy-egy témához, de én végig csöndben voltam. Nem tudok semmit olyan témáról, mint a politika, vagy épp az Egyesült Államok feltörekvő helyzete.
Az étkezőből visszatértünk a társalgóba, ahol a szülők le is pattintottak minket, az alatt a címszó alatt, hogy "felnőttek beszélgetése következik, menjünk szívjunk egy kis friss levegőt". Köszi Anya, Apa!
Így muszáj voltam kettesben lenni Corvinnal. Kihívtam a kapuhoz, ahol ő rágyújtott egy cigarettára. Igazából gyűlölöm a füstöt, de nem szóltam érte, ő nyugodtan szívta el a dohányt, közben pedig rólam kérdezgetett.
-És te? Mesélj magadról! Mi érdekel? Minek tanulsz?
-Idén végzek a Sorbonne egyetemen, Párizsban, így most is kihasználom, hogy szünetem van. A tanítás érdekel, de a szüleim rám erőltették az orvoslást. Nem mintha nem lenne jó dolog segíteni az embereknek, de szívesebben tanítanám a jövő generációját.
-Ez szép dolog, biztosan kitűnő orvos leszel majd! - mosolyodtam el, mire ő vigyorogva fújta ki a füstöt.
-Köszönöm! Nem fázol?
-Csak egy kicsit! - mondtam, mire levette a kabátját, és vállamra terítette. - Köszi, de igazán nem kell, te fogsz megfázni!
-Dehogyis! Maradjon csak! - mondta, majd fél karral átölelte a csípőm. Erre összevontam a szemöldökeim, és mielőtt még megszólalhattam volna valaki közbeszólt.
-El a mocskos kezekkel! Mégis ki a franc vagy te?
-Hé haver, nyugi már!
-Karina ki ez?
-Harry kérlek nyugodj meg! Ő a családunk egy barátja... - mondtam, de félbeszakítottak.
-Azt is említsd meg, hogy a szüleink azt szeretnék, hogy elvegyelek feleségül, és ha ez rajtam múlik meg is teszem!
-Igaz ez Karina? - kérdezte Harry, és az arcára volt írva, hogy mennyire csalódott.
-Mi? Igaz, de nem megyek hozzá! - tiltakoztam hevesen.
-Mi az, hogy nem? - kérdezte Corvin, és látszólag mérges volt.
-Mert nem is ismerlek! Harry te pedig kérlek nyugodj meg, és ne csinálj balhét!
-Nem balhézok, csak feldühít, hogy azt hittem, hogy alakul közöttünk valami, erre idejövök, mert látni szeretnélek, és mit látok? Hogy egy tök idegen pasi ölelget!
-Én ezt nem bírom! Corvin, köszi a kabátot, Harry te pedig menj haza, és ha lenyugodtál, akkor beszélünk, rendben? - mondtam, és visszaadtam a kabátot, aztán pedig köszönés nélkül mentem be a kapun.
Corvin persze követett a házba. Elsőre kedvesnek tűnt, de már abszolút nem. Ráadásul ő legyen a férjem? Kizárt!
Bementem a társalgóba, és megkértem Anyát, hogy jöjjön ki egy pillanatra, mert beszélnünk kell.
-Anya, nekem ez nem megy! Nagyon sajnálom, tudom, hogy ezzel csalódást okozok, de nem szeretnék Corvinnal lenni! Elsőre kedvesnek, és szimpatikusnak tűnt, de megváltozott róla a véleményem, úgyhogy kérlek ne erőltessétek rám! Szóval ha nem haragszol elköszönök a vendégektől, és felmegyek a szobámba!
-Ezt még megtárgyaljuk! Rendben menj!
Visszamentem, és elköszöntem a vendégektől, akik "igazán" sajnálták, hogy felmegyek. Corvinnal szándékosan kerültem a szemkontaktust, de nem érdekel mit gondol.
Az ágyam melegében arra gondoltam, hogy miért jött ide Harry? Tényleg látni akart? Ha igen, akkor ez nagyon kedves tőle... Talán valami fontosat akart mondani? Én pedig elküldtem! Istenem, mekkora marha vagyok!
2013. március 17., vasárnap
9. Rész
Reggel arra keltem, hogy a beáradó napfény melege cirógatja a bőröm. Hatalmasat nyújtóztam, majd kimásztam a puha franciaágyból. Levettem a szék karfájára készített, kölcsön kapott köntösöm, és felvettem. Kimentem a folyosóra, és a tölgyfa burkolaton hangosan csattogott a csupasz talpam.
Az ebédlőben Harry kortyolta a gőzölgő kávéját, és amikor meglátott letette a csészét a szintén tölgyfa asztalra.
-Szép jó reggelt! - mondtam, majd leültem vele szembe.
-Neked is Hercegnő! - mosolygott, mire én pironkodni kezdtem. Gyakran mondják, hogy hercegnő a rangom miatt, mint mindenki másnak is, de Harry szájából máshogy hangzott, talán máshogy is értette. - Ha megreggeliztél és felöltöztél indulhatunk.
-Rendben. - mondtam, és körbenéztem az ételekkel teli asztalon. A tányéromra tettem néhány finomságot, majd elmajszoltam őket. -Köszönöm a reggelit, azonnal jövök, csak felöltözök, aztán indulhatunk is.
-Jó, addig ellapátolom a havat a bejárónál. - bólintottam majd visszamentem a szobámba. Nehézkesen felvettem a fűzőm, ami most nem volt olyan szoros, mint amilyenre Annuska szokta fűzni. Felvettem a földet súroló ruhámat, és megigazítottam a hajamat.
Az előszobában felvettem a bundámat, majd kiléptem a hidegbe, ahol Harry-t láttam, ahogyan eltolja a szánig a havat. Éppen felé lépkedtem, mikor elvágódott a jégen. Kitört belőlem a nevetés, összegörnyedve kacagtam, mikor a lábamhoz csapódott egy hógolyó. A nevetéstől könnyes szemeimmel, mosolyogva pillantottam Harry-re, aki már a következő golyót gyúrta.
-Kinevetsz? - kérdezte játékosan.
-Igen! - mondtam, és én is gyúrtam egy hógolyót.
-Szóval játszani akarsz?
-Miért, te szeretnél? - mielőtt még válaszolhatott volna, vállon dobtam, és tovább kacagtam. Újra összegörnyedtem, majd arra eszméltem fel, és két erős kar kulcsolódik a derekamra, és felemelkedek. Styles a hóba fektetett, majd fölém kerekedett, és havat szórt rám, én pedig tovább kacagtam. Önelégült mosoly terült szét az arcán, pedig kár volt előre örülnie, mert magam alá gyűrtem, és lefogtam a kezeit. Kissé megszeppent, mikor közelítettem az arcommal.
-Sajnálom Harry, de én nyertem.
- Gyönyörű vagy. - mondta, mire abbahagytam a nevetést.
-Gyere Harry, induljunk! -mondtam, én pedig felpattantam. A szánhoz mentem, és gyorsan felszálltam, Harry pedig mellém csúszott.
-Indulhatunk! - mondta Styles a kocsisnak, mire megindult a szán. Fogaim összekoccantak a hidegtől, Harry pedig újra átkarolt, pont, mint tegnap.
-Köszönöm a tegnapot, és a mait is. Jól éreztem magam. - szinte suttogtam, és a vállára hajtottam a fejem.
-Örülök, hogy jól érezted magad. - megcsókolta a homlokom, majd csendben utaztunk tovább.
Mikor a házunkhoz értünk lesegített a szánról, majd a kapuig kísért.
-Megismételhetnénk. - suttogta, majd megsimította az arcomat.
-Valóban. - közeledni kezdtünk egymás felé, és mikor ajkaink már csak egy hajszálnyira voltunk egymástól Anya jött ki az ajtón, szinte szaladva.
-Karina! Hát te merre voltál? Halálra aggódtunk magunkat miattad!
-Nyugi Anya, itt vagyok.
-Jó napot Asszonyom. - Harry meghajolt, és megcsókolta Anyám kezét. - Harry Styles vagyok, Karina velem volt. Elnézést, hogy tegnap nem hoztam haza, de a hóvihar miatt nem tudtunk elindulni. Nagyon sajnálom!
-Többet ne forduljon elő! Natasa Vronszkaja vagyok! - mutatkozott be, majd felém pillantott. Viszlát! - hátat fordított mire én biccentettem Harry-nek, és követtem őt.
Odabent megcsapott a kandalló melege, és szinte éreztem, ahogyan kiolvadnak a végtagjaim.
-Hol voltatok? - kérdezte ridegen Anya.
-Hát az úgy volt, hogy körbenézünk a városban, aztán Harry házában eszünk, és jövünk haza, de mikor indultunk volna, láttuk, hogy hóvihar kerekedett, így nem tudtunk elindulni, ezért ott aludtam.
-Mostantól nem mész sehova, csak ha én tudok róla! Tudod te, hogy aggódtunk? Egész éjjel nem aludtunk!
-Tényleg sajnálom!
-Tudom, de most menj fel, és öltözz át, csupa hó vagy!
-Rendben. - mondtam, és tettem, amit mondott...
Az ebédlőben Harry kortyolta a gőzölgő kávéját, és amikor meglátott letette a csészét a szintén tölgyfa asztalra.
-Szép jó reggelt! - mondtam, majd leültem vele szembe.
-Neked is Hercegnő! - mosolygott, mire én pironkodni kezdtem. Gyakran mondják, hogy hercegnő a rangom miatt, mint mindenki másnak is, de Harry szájából máshogy hangzott, talán máshogy is értette. - Ha megreggeliztél és felöltöztél indulhatunk.
-Rendben. - mondtam, és körbenéztem az ételekkel teli asztalon. A tányéromra tettem néhány finomságot, majd elmajszoltam őket. -Köszönöm a reggelit, azonnal jövök, csak felöltözök, aztán indulhatunk is.
-Jó, addig ellapátolom a havat a bejárónál. - bólintottam majd visszamentem a szobámba. Nehézkesen felvettem a fűzőm, ami most nem volt olyan szoros, mint amilyenre Annuska szokta fűzni. Felvettem a földet súroló ruhámat, és megigazítottam a hajamat.
Az előszobában felvettem a bundámat, majd kiléptem a hidegbe, ahol Harry-t láttam, ahogyan eltolja a szánig a havat. Éppen felé lépkedtem, mikor elvágódott a jégen. Kitört belőlem a nevetés, összegörnyedve kacagtam, mikor a lábamhoz csapódott egy hógolyó. A nevetéstől könnyes szemeimmel, mosolyogva pillantottam Harry-re, aki már a következő golyót gyúrta.
-Kinevetsz? - kérdezte játékosan.
-Igen! - mondtam, és én is gyúrtam egy hógolyót.
-Szóval játszani akarsz?
-Miért, te szeretnél? - mielőtt még válaszolhatott volna, vállon dobtam, és tovább kacagtam. Újra összegörnyedtem, majd arra eszméltem fel, és két erős kar kulcsolódik a derekamra, és felemelkedek. Styles a hóba fektetett, majd fölém kerekedett, és havat szórt rám, én pedig tovább kacagtam. Önelégült mosoly terült szét az arcán, pedig kár volt előre örülnie, mert magam alá gyűrtem, és lefogtam a kezeit. Kissé megszeppent, mikor közelítettem az arcommal.
-Sajnálom Harry, de én nyertem.
- Gyönyörű vagy. - mondta, mire abbahagytam a nevetést.
-Gyere Harry, induljunk! -mondtam, én pedig felpattantam. A szánhoz mentem, és gyorsan felszálltam, Harry pedig mellém csúszott.
-Indulhatunk! - mondta Styles a kocsisnak, mire megindult a szán. Fogaim összekoccantak a hidegtől, Harry pedig újra átkarolt, pont, mint tegnap.
-Köszönöm a tegnapot, és a mait is. Jól éreztem magam. - szinte suttogtam, és a vállára hajtottam a fejem.
-Örülök, hogy jól érezted magad. - megcsókolta a homlokom, majd csendben utaztunk tovább.
Mikor a házunkhoz értünk lesegített a szánról, majd a kapuig kísért.
-Megismételhetnénk. - suttogta, majd megsimította az arcomat.
-Valóban. - közeledni kezdtünk egymás felé, és mikor ajkaink már csak egy hajszálnyira voltunk egymástól Anya jött ki az ajtón, szinte szaladva.
-Karina! Hát te merre voltál? Halálra aggódtunk magunkat miattad!
-Nyugi Anya, itt vagyok.
-Jó napot Asszonyom. - Harry meghajolt, és megcsókolta Anyám kezét. - Harry Styles vagyok, Karina velem volt. Elnézést, hogy tegnap nem hoztam haza, de a hóvihar miatt nem tudtunk elindulni. Nagyon sajnálom!
-Többet ne forduljon elő! Natasa Vronszkaja vagyok! - mutatkozott be, majd felém pillantott. Viszlát! - hátat fordított mire én biccentettem Harry-nek, és követtem őt.
Odabent megcsapott a kandalló melege, és szinte éreztem, ahogyan kiolvadnak a végtagjaim.
-Hol voltatok? - kérdezte ridegen Anya.
-Hát az úgy volt, hogy körbenézünk a városban, aztán Harry házában eszünk, és jövünk haza, de mikor indultunk volna, láttuk, hogy hóvihar kerekedett, így nem tudtunk elindulni, ezért ott aludtam.
-Mostantól nem mész sehova, csak ha én tudok róla! Tudod te, hogy aggódtunk? Egész éjjel nem aludtunk!
-Tényleg sajnálom!
-Tudom, de most menj fel, és öltözz át, csupa hó vagy!
-Rendben. - mondtam, és tettem, amit mondott...
2013. március 16., szombat
8. Rész
Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, de rengeteg dolog összejött, és nem tudtam írni, de most végre befejeztem a részt! Remélem tetszik majd! Egyébként itt van az a zene, ami megihlette ezt a részt! :) Imádom! http://www.youtube.com/watch?v=H2-1u8xvk54&list=LLzaQXJOAVZOtDZcA3qs9fgg
Komizzatok :)
puszi :*
Odakint hatalmas hóvihar kerekedett, mire indultunk volna haza. Az ajtót szinte teljesen eltorlaszolta a felgyülemlett hó. Kétségbeesetten néztem, ahogy a szél egyre jobban fújja a havat.
-Haza tudunk így menni? - kérdeztem, és végigsimítottam a karomra hajtott bundámon.
-Nem hiszem, legalább mínusz 30 fok van, ha nem több, ráadásul besötétedett, és eléggé messze is vagyunk. Mire hazaérnénk megfagynánk.
-Akkor most mi lesz? A szüleim és a testvéreim már biztosan keresnek.
-Az éjszakára muszáj lesz itt maradnod, reggel amint felkelünk már indulunk is, ha jobb lesz az időjárás. A nővéred pedig tudja hol vagy, nem? Majd ő biztosan tájékoztatja a szüleid.
-De biztosan aggódni fognak.
-De most úgy sem tudunk mit tenni, itt kell maradnunk, reggel hazamegyünk, jó? - végigsimított a vállamon, és magához ölelt, amitől azonnal biztonságban éreztem magamat.-Szólok Ányának, hogy szerezzen neked tiszta ruhákat, és készítsen neked meleg fürdővizet. Egy forró fürdőtől majd megnyugszol. Van egy vendégszoba, ott nyugodtan aludhatsz!
-Köszönöm Harry! - mosolyogtam.
-Menj ülj le a nappaliba, azonnal megyek! -bólintottam, és tettem amit mondott. Leültem a kanapéra, ami a kandallóval szemben volt. A tűz melege finoman cirógatta a bőrömet, majd egy idő után már szinte sütött, ezért megdörzsöltem a égő pontot, ami a karomon volt.
Amikor nyitódott az ajtó azonnal odafordultam, és Harry-t láttam bejönni.
-Kész a fürdő, Ánya pedig talált néhány ruhát, amit még a nővérem hagyott itt. Remélem megfelel.
-Ó, persze köszönöm. Akkor megyek is. - mosolyogtam, majd elindultam egy irányba. - Merre is kellene menjek? - nevettem el magam, mire Harry is szélesen elmosolyodott.
-A folyosón a második ajtó!
-Köszi!
Elbattyogtam a fürdőszobába, ahol nehézkesen vettem le magamról az fűzőt, de valahogy sikerült. A forró víztől egészen elálmosodtam, ezért gyorsan megmosakodtam, és kiszálltam, majd leengedtem a kádból a vizet. Felvettem Harry nővérének a hálóingjét, majd kimentem a fürdőből.
A nappaliból csodás zongoraszó hallatszott. Hangtalanul lépkedtem az említett szoba felé, és mikor megláttam Harry-t nekidőltem az ajtófélfának, és úgy hallgattam a játékát. Gyönyörűen játszott, sokáig elhallgattam volna, de hirtelen abbahagyta. Rácsukta a billentyűkre a fából készült kis fedelet, és beletúrt a hajába.
-Ez gyönyörű volt. Játssz még!
-Mióta állsz itt? - kérdezte, és megvillantotta széles mosolyát, amitől nekem is kedvem lett volna vigyorogni.
-Csak néhány perce. Játszol még? - néztem rá szinte könyörögve, mire ő a kezét nyújtotta felém. Hatalmas tenyere körbefogta az én apró kezeimet, és a zongorához vezetett. Leültetett a székre, aztán mellém csúszott. Felemelte a billentyűk fa fedőjét, és játszani kezdett. A zongora lassú dallama a fülembe kúszott, amitől kissé elálmosodtam. Harry széles vállára hajtottam a fejem, és lecsuktam a szemeimet. Úgy hallgattam a zongora mély hangját.
Hirtelen arra ébredtem, hogy valami az arcomhoz ér, ezért villámgyorsan nyitottam fel szemhéjaimat. Balra fordítottam a fejem, ahol Harry-t láttam meglepődött arccal.
-S-sajnálom, én csak... - kezdett volna magyarázkodni, mire én elmosolyodtam, és megcsókoltam az arcát, majd végigsimítottam rajta.
-Jó éjt, Harry!
-Jó éjt, Karina!
Komizzatok :)
puszi :*
Odakint hatalmas hóvihar kerekedett, mire indultunk volna haza. Az ajtót szinte teljesen eltorlaszolta a felgyülemlett hó. Kétségbeesetten néztem, ahogy a szél egyre jobban fújja a havat.
-Haza tudunk így menni? - kérdeztem, és végigsimítottam a karomra hajtott bundámon.
-Nem hiszem, legalább mínusz 30 fok van, ha nem több, ráadásul besötétedett, és eléggé messze is vagyunk. Mire hazaérnénk megfagynánk.
-Akkor most mi lesz? A szüleim és a testvéreim már biztosan keresnek.
-Az éjszakára muszáj lesz itt maradnod, reggel amint felkelünk már indulunk is, ha jobb lesz az időjárás. A nővéred pedig tudja hol vagy, nem? Majd ő biztosan tájékoztatja a szüleid.
-De biztosan aggódni fognak.
-De most úgy sem tudunk mit tenni, itt kell maradnunk, reggel hazamegyünk, jó? - végigsimított a vállamon, és magához ölelt, amitől azonnal biztonságban éreztem magamat.-Szólok Ányának, hogy szerezzen neked tiszta ruhákat, és készítsen neked meleg fürdővizet. Egy forró fürdőtől majd megnyugszol. Van egy vendégszoba, ott nyugodtan aludhatsz!
-Köszönöm Harry! - mosolyogtam.
-Menj ülj le a nappaliba, azonnal megyek! -bólintottam, és tettem amit mondott. Leültem a kanapéra, ami a kandallóval szemben volt. A tűz melege finoman cirógatta a bőrömet, majd egy idő után már szinte sütött, ezért megdörzsöltem a égő pontot, ami a karomon volt.
Amikor nyitódott az ajtó azonnal odafordultam, és Harry-t láttam bejönni.
-Kész a fürdő, Ánya pedig talált néhány ruhát, amit még a nővérem hagyott itt. Remélem megfelel.
-Ó, persze köszönöm. Akkor megyek is. - mosolyogtam, majd elindultam egy irányba. - Merre is kellene menjek? - nevettem el magam, mire Harry is szélesen elmosolyodott.
-A folyosón a második ajtó!
-Köszi!
Elbattyogtam a fürdőszobába, ahol nehézkesen vettem le magamról az fűzőt, de valahogy sikerült. A forró víztől egészen elálmosodtam, ezért gyorsan megmosakodtam, és kiszálltam, majd leengedtem a kádból a vizet. Felvettem Harry nővérének a hálóingjét, majd kimentem a fürdőből.
A nappaliból csodás zongoraszó hallatszott. Hangtalanul lépkedtem az említett szoba felé, és mikor megláttam Harry-t nekidőltem az ajtófélfának, és úgy hallgattam a játékát. Gyönyörűen játszott, sokáig elhallgattam volna, de hirtelen abbahagyta. Rácsukta a billentyűkre a fából készült kis fedelet, és beletúrt a hajába.
-Ez gyönyörű volt. Játssz még!
-Mióta állsz itt? - kérdezte, és megvillantotta széles mosolyát, amitől nekem is kedvem lett volna vigyorogni.
-Csak néhány perce. Játszol még? - néztem rá szinte könyörögve, mire ő a kezét nyújtotta felém. Hatalmas tenyere körbefogta az én apró kezeimet, és a zongorához vezetett. Leültetett a székre, aztán mellém csúszott. Felemelte a billentyűk fa fedőjét, és játszani kezdett. A zongora lassú dallama a fülembe kúszott, amitől kissé elálmosodtam. Harry széles vállára hajtottam a fejem, és lecsuktam a szemeimet. Úgy hallgattam a zongora mély hangját.
Hirtelen arra ébredtem, hogy valami az arcomhoz ér, ezért villámgyorsan nyitottam fel szemhéjaimat. Balra fordítottam a fejem, ahol Harry-t láttam meglepődött arccal.
-S-sajnálom, én csak... - kezdett volna magyarázkodni, mire én elmosolyodtam, és megcsókoltam az arcát, majd végigsimítottam rajta.
-Jó éjt, Harry!
-Jó éjt, Karina!
2013. március 2., szombat
7. Rész
Karina Vronszkaja
2 órát ütött a falióra, az ajtót pedig éppen kinyitotta a
személyzet valamelyik tagja. A gyomrom ökölnyire zsugorodott, Léna pedig
bedugta fejét az ajtómon.
-Gyere Húgi, itt a hódolód!
-Nem a
hódolóm! – néztem rá csúnyán, majd utoljára belepillantottam az asztalom díszes
szélű tükrébe
-Tudod mit? – vigyorgott – Inkább siess!
-Megyek is! Szia!
Becsaptam magam után a szobám ajtaját, majd lementem a
hosszú márványlépcsőn, ami 54 lépcsőfokból állt. Mikor gyermekkoromban
unatkoztam, mindig a lépcsőfokokat számolgattam, és még mindig tisztán
emlékszem arra, hogy egyszer legurultam róluk, és majdnem a karom épsége bánta.
Ott állt az ajtóban. Arcán az a tipikus Harry Styles –
mosoly, mély gödröcskékkel kísérve. Haja göndörségén a frissen hullott, a ház
melegségétől olvadó hó csillogott, a smaragd szemei szinte villogtak a rá eső
fénytől. Finoman kezet csókolt,
megborzongtam, mikor puha, pink ajkai a csupasz kézfejemnek tapadtak. Enyhén
megszívta a finom bőrömet, majd eltávolodott kacsómtól, és mélyen a szemembe
nézett.
-Ön ma is lélegzetelállítóan gyönyörű, Karina! –
hüvelykujjával néhányszor végigsimította a bőrt a kezemen, majd összekulcsolta
ujjainkat.
-Köszönöm! Indulhatunk? Elnézést, de hová is megyünk? –
engedtem el kezét, majd ridegen elléptem mellőle. Zavartan nézett rám, majd
újra visszavette az irányítást.
-Kisasszony, majd azt időben megtudja! – kacéran rám
kacsintott, majd átkarolta a derekam, amit már a vastag bundám fedett.
Gyorsan kiléptem az ajtón, ezzel lerázva magamról a kezét,
mert érintése mentén ezer fokon égett a bőröm. Odakint egy szán állt, amihez
két hófehér ló volt befogva. Patáik a talajt taposták, sörényükön épp, hogy
megállt a hó, rögtön le is ráztak magukról.
Harry felsegített a szánra, majd leültem a fából készült, sok
pléddel és takaróval borított ülőalkalmatosságra. Előttünk egy vastagon
bebugyolált férfi ült, aki a szánt vezette.
Harry mellém ült, és gyengéden átkarolt. Hiába voltam vastagon öltözve, reszkettem a
mínuszok hatására. Ő szorosabban húzott magához, én pedig a hideg szívűségemet
félretéve vállára hajtottam a fejem.
-Elmondja végre, hogy hová megyünk?
-Arra gondoltam, hogy teszünk egy-két kört Péterváron ebben
a szikrázó hóesésben, majd elmegyünk a városszéli házamba, és felmelegedünk egy
kis uzsonna és tea mellett.
-Remek ötlet. – mosolyogtam rá, és rájöttem, hogy milyen
ritkán teszem ezt vele szemben. Nem értem, hogy miért viselkedem olyan ridegen,
mikor nem szolgált rá. Ő az első perctől kezdve kedves volt hozzám, igaz,
egyszer hibázott, de mégis itt vagyok vele.
A szán gyorsan siklott a havon, és gyorsan körüljártuk az
utcákat, ahol szinte egy lélek sem volt. Ha jobban belegondolok, még egész
romantikus is volt.
A városszéli házzal kapcsolatban nem túlzott. Tényleg a
szélén volt! Szinte a semmi közepén
volt, de már messziről is észrevettem a többemeletes, fatetős, tornácos házat.
Lesegített a szánról, majd bementünk. Egy lépés után jóleső
melegtől borzongott meg a testem, ami szinte teljesen átfagyott az orosz tél
fagyától. Bundámat a fogasra akasztotta, majd bevezetett egy tágas nappaliba.
Az asztalon rengeteg finomság fogadott, mellette pedig a kandalló tüze
lobogott.
-Teát? –kérdezte, mikor beljebb tolta a székem, és leült az
asztal túloldalára. Hatalmas tenyere beborította az én apró kezeimet, ezzel
melegséget árasztva. Érintésétől forróság futott végig a testemen, és mintha el
is pirultam volna. Rekedtes mély nevetése miatt felkaptam a fejemet, és
rápillantottam. – Nem is tudod, hogy milyen gyönyörű vagy, mikor elpirulsz!
Díj
Köszönöm a díjat Wittának! ♥
Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől - egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)
1: Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Csenge, de akikkel nagyon jóban vagyok, azoknak Cseni! :)
2: Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Ron Pope - A drop in the ocean
3: Félsz a sötétben?
IGEN
4: Szerelmes vagy valakibe?
nem :D
5: Mi volt eddig a legcikibb dolog. ami életedben történt veled?
Mikor a szerelő előtt elkezdtem énekelni és táncolni... #awkward
6: Gondolatban öltél már meg valakit?
Igen XDDDDD
7: Szerinted péntek 13.-a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?
balszerencsét!
8: Van olyan dolog amit még a szüleidnek sem árultál el?
Van, a blogírás, de nem is tervezem elmondani nekik :$
9: Hallgatsz olyan zenét amit mások előtt cikinek tartasz?
Nem, azt hallgatok amit akarok, ha valakinek nem tetszik, akkor nem kell hallgatnia.
10: Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Nem :D
11: Mit tennél ha hirtelen híres lennél?
Nem tudom, nem szeretnék híres lenni.
12: Szoktál álmodozni?
Sajnos sokat is.
13: Járnál Chace Crawforddal?
Nem.
14: Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány neveink?
2, egy fiú, egy lány, a fiú Noel, a lányt még nem tudom. :s
15: Adni vagy kapni jobb?
mindkettő.
16: Titkom?
Az a tied :"D Az enyémet meg nem mondom el XD
17: Bakancslista?
Sokat utazni, elmenni sok fesztiválra (V festival *-*), koncertek, találkozni a kedvenceimmel, bungee jumping!
A díjat pedig nekik küldöm:
csak ennyinek, mert nem olvasok összesen 5 blogot :$$ XD
A következő rész a hétvégén lesz, tudom, hogy már régen volt, de rengeteg dolog összejött, és még csak ma délután tudom befejezni a részt, amit már múlthéten elkezdtem!
puszi! ♥
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)